fizető
fizető [e] melléknév és főnév
I. melléknév
1. Olyan <személy>, aki éppen (ki)fizet vmit, vmely áruért, szolgáltatásért fizetést teljesít. A számlát fizető vendég. || a. Olyan <személy>, akinek – másokkal ellentétben – a fizetést nem engedték el, akinek vmely (rendszeres szolgáltatásért) fizetnie kell. Fizető növendék, utas.
2. (ritka) Olyan <alkalmazott>, aki az arra jogosultaknak a munkabért, a fizetést (2) átadja, akinél a bért, a fizetést fel lehet venni. Fizető tisztviselő.
3. (ritka) Olyan <hely>, ahol a ki- és befizetést teljesítik. Fizető hivatal.
4. (átvitt értelemben) Olyan <személy>, aki vmely juttatást v. másoknak iránta tanúsított magatartását vmivel, vhogy viszonozza. Hálátlansággal fizető gyermek.
5. (átvitt értelemben) Olyan <haszonnövény>, amelynek termesztése vmilyen haszonnal jár. Jól, rosszul fizető növényfajta.
II. főnév -t, -je [e]
1. Az a személy, aki vmilyen módon fizetést teljesít, vmilyen módon szokott fizetni, tartozásait pontosan v. pontatlanul szokta kiegyenlíteni, fizet (5) vmiért. Biztos, jó, pontos fizető; ® nehéz fizető; ® rossz fizető. Mindig rossz fizető volt. Tudták, hogy fülig adós …, hogy rossz fizető. (Tolnai Lajos)
2. (bizalmas) <Vendéglátó üzemben> az az alkalmazott, akinek a fizetést teljesítik, aki a számla összegét átveszi; fizetőpincér. Hol a fizető? Kérem a fizetőt!
Szóösszetétel(ek): 1. fizetőhely; fizetőhelyiség; fizetőnap; 2. adófizető; készfizető.
fizetői.
