fizikai
fizikai melléknév -lag (régies írva: physicai is)
1. Fizikára vonatkozó, azzal kapcs., abban haszn., szokásos. Fizikai törvény; fizikai módszerrel dolgozik; fizikai kutatásokat, kísérleteket végez. || a. Olyan, ami a fizika körébe vág, amivel a fizika foglalkozik. Fizikai inga ¬; fizikai jelenség, tulajdonságok, tünemény. || b. A fizika törvényei szerint való, ezekhez mért. Fizikai lehetetlenség. || c. (iskolai) A fizikával mint tantárggyal kapcsolatos. Fizikai dolgozat, előadóterem, óra. A gimnázium előtt látta, hogy a fizikai szertár ívlámpák fényében ég. (Kosztolányi Dezső)
2. (tudományos) Olyan <tudomány>, amely tárgyát a fizika szempontjából vizsgálja, v. vminek a fizikával rokon részeit tanulmányozza. Fizikai földrajz; fizikai kémia. || a. (filozófia) Fizikai idealizmus: egyes fizikusok által felállított filozófiai rendszer, amely szerint az anyag az energia megjelenési formája.
3. (választékos) Olyan, ami a szellemivel ellentében az ember testi állapotával kapcsolatos; anyagi, testi. Fizikai erő, erőlködés, fájdalom, gyengeség, jólét; fizikai kényszer: testi erőszak alkalmazásában v. ezzel való fenyegetésben megnyilvánuló k. Valósággal fizikai undort érzek. Eltűnik a fizikai és a szellemi munka közötti lényeges ellentét. Sophocles a fizikai fájdalmat … néha különb erővel rajzolja, mint egy mai … realista író. (Péterfy Jenő) Azért jött, hogy gyötörjön bennünket, hogy fizikai szenvedéseinket a lelki fájdalmak válogatott fajtáival tetézze. (Kuncz Aladár) || a. Testi, kétkezi munkát végző. Fizikai dolgozó, munkás.
