fodor
fodor főnév és melléknév
I. főnév fodrot, fodra
1. Vmilyen kelméből készült, dúsan ráncolt szalag v. csík, amelyet egyik szélén díszül varrnak fel a (női) ruhára. Blúzán három sor fodor volt. Leszakadt a fodor a ruhájáról. Tizenhárom fodor van a szoknyámon. (népköltés) A szoknya kiszakadt ráncaiból, a fodrok megtépve, cafatokban lógtak le. (Mikszáth Kálmán)
2. (régies, irodalmi nyelvben) Hullám (2), göndörödés <hosszú női hajban>. Hosszú setét fürtök vergődnek játszi fodorral. (Vörösmarty Mihály) Szőke arany fürtei csillogó pongyola fodrokban rezgettek vállain. (Jókai Mór)
3. (költői) Kisebb, lágy, szelíd hullám, hab (4), ill. ennek taraja. A folyó oly símán, oly szelíden Ballagott le parttalan medrében, Nem akarta, hogy a nap sugára Megbotoljék habjai fodrába. (Petőfi Sándor) A fák közül kikandikáló kék tavak fodra megcsillan. (Karinthy Frigyes)
4. Hullámosan összeráncolódott v. összegomolyodott anyag v. vminek ilyen része. A felhő, a füst, a levél fodrai.
5. (konyhaművészet, bizalmas) Borjúfodor.
II. melléknév (régies, költői) Fodros, fodrozódó, göndör, hullámos. Szóval mongya neköm fodor fejér bárány: Meg ne ijeggy töllem, Julia szép leány. (népköltés) Imígy oszolt el sárga fodor hajad, midőn ölembe hajlott szép fejed. (Vörösmarty Mihály) Szőke fodor felhők, hattyúi az égnek … (Arany János)
Szóösszetétel(ek): 1. fodormirigy; fodorsaláta; fodorsás; 2. bélfodor; borjúfodor; hajfodor; ingfodor; mellfodor; nyakfodor.
