fogdos
fogdos tárgyas ige -tam, -ott, -son
1. Vmit ismételten, ill. több tárgyat, testet egymás után megfog. Ne fogdosd a ruhádat piszkos kézzel. Ne tessék fogdosni a süteményt! A kiállított tárgyakat fogdosni tilos! Kezébe fogdosta egyenkint a parányi üvegcséket. (Jókai Mór)
2. Meg-megérint, tapogat, nyomogat vmit. Még most is fogdossa a megütött kezét. Ne fogdosd az orrodat. Egy fekete szerecsen ló volt alatta, … Jámborul csendeszen [= csendesen] császár alatt jára; De hogy ha az ember fogdosni akará, Mint az sebes sólyom, mikor kél szárnyára. (Zrínyi Miklós) || a. (rosszalló) Fogdos vkit, vmit: vkinek a testét v. vmely testrészét érzéki módon tapogatja, ismételten v. több helyen megfogja. Kerűlget és fogdos bizony, Gondolva, hogy én észre se veszem. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
3. Zsákmányul v. vmely célra több-kevesebb gyakorisággal egyet-egyet elfog, fog a többi közül. A kutya egész nap fogdosta a nyulakat. Fogdosták a legényeket katonának, az embereket munkára. Fogdosták a nemes lelket, mint Péter apostol. (Arany János) Én a lepkéket fogdosom az erdőben. (Mikszáth Kálmán) Aki nem aludt, vagy legyet nem fogdosott, az hallgatta is türelmesen [a magyarázatot]. (Móra Ferenc)
4. <Állat> táplálékul rendszeresen elejt, elfog vmit. A gólya békát fogdos. A rókák fogdossák az apróvadat.
Igekötős igék: agyonfogdos; befogdos; elfogdos; kifogdos; lefogdos; megfogdos; összefogdos; végigfogdos.
fogdosás; fogdosó; fogdosott.
