föl [1]
föl [1] főnév -t v. -et [e], -e [e] (csak egyes számban, rendsz. birtokos személyraggal), (ritka, tájszó) fel [ë v. e]
1. Tejnek, ill. abból készült ételnek felületén megsűrűsödő (nagyobb zsírtartalmú) réteg. Föllel v. fölével, föl nélkül v. föle nélkül issza a kávét, a tejet. Savanyú tej neki nem kell, A fölét ha leeszi … (Arany János) Pesztonka hozta uzsonnáját, kávét, sok föllel. (Kosztolányi Dezső) Hajnalban itta meg a félcsésze kávécskáját, amiből lespórolt egy kockacukrot és a fölét. (Gelléri Andor Endre)
2. (átvitt értelemben) Vminek a föle: legjava. Leszedte a fölét.
Szóösszetétel(ek): tejföl.
