fölény
fölény főnév -t, -e [e] (csak egyes számban)
1. Az a tény, hogy vki, vmi más(ok)nak vmiben fölötte áll, különb, fejlettebb más(ok)nál. Döntő, gazdasági, taktikai, technikai fölény; fölénybe kerül vkivel szemben; fölényben van; fölényének tudatában. Műveltségével még iskolatársai előtt is fölényben érezte magát. (Babits Mihály) || a. Előnyös helyzet. Fölényt biztosít magának. || b. (sport) <Játékban, versenyen> az ellenfelénél lényegesen nagyobb tudás, felkészültség, ill. ennek megnyilvánulása. A csapat fölénye nem mutatkozott meg gólokban.
2. Lenéző, lekicsinylő, fensőbbséget éreztető magatartás. Fölénnyel válaszol. A megtestesült fölény volt. Könnyed fölénnyel intézte el a dolgot. Arcán diadalmas fölény, kárörvendő mosoly tűnik föl. Mulat rajtam. (Kosztolányi Dezső)
fölényű.
