folyamatos
folyamatos melléknév -an, -abb v. (régies) -b
1. Megszakítás, zökkenő nélkül folyó; összefüggő menetben haladó. Folyamatos beszéd; folyamatos munka; folyamatosan beszél, ír. || a. Fennakadás nélkül, rendszeres időközökben történő. Az etetésnek egyenletesnek és folyamatosnak kell lennie. || b. Megszakítás nélküli munkával összefüggő v. ilyent lehetővé tevő. Folyamatos építési módszer; folyamatos rendszer.
2. (nyelvtudomány) Olyan <ige v. melléknévi igenév kifejezte cselekvés v. történés>, amely a jelenben v. a múltban hosszabb ideig tart, többször ismétlődik. Folyamatos cselekvés, történés. || a. (nyelvtudomány) Ilyen cselekvést v. történést kifejező. Folyamatos ige; az orosz nyelv folyamatos igéi; folyamatos melléknévi igenév: jelen idejű m. i. (pl. kérdő, váró); folyamatos múlt (a mai köz- és irodalmi nyelvben már nem él; pl. látok vala, látsz vala stb.).
folyamatosság.
