főtiszteletű
főtiszteletű [ë-e v. e-e] melléknév (vallásügy)
<A református egyház püspökeinek, püspökhelyetteseinek és felsőbb szerveinek címe és megszólítása.> Főtiszteletű egyházkerületi, konventi elnökség; főtiszteletű püspök úr! Láttam a főtiszteletű urat a templom előtt.
főtiszteletűség.
