függőleges
függőleges [e-ë] melléknév és főnév
I. melléknév -en [e]
1. (fizika) Olyan irányú, mint a szabadon eső testek pályája; egyenesen lefelé haladó; a víz színére merőleges. Függőleges fal, hajítás, helyzet, irány, vonal. || a. (mértan) A vízszintesre merőleges. Függőleges vonal. || b. (földrajz) Függőleges tagoltság v. tagozódás: kiemelkedések és mélyedések, hegyek és völgyek váltakozása, eloszlása a Föld v. vmely terület felszínén.
2. Függőlegesre v. függőlegesbe (állít): függőleges helyzetbe (á.).
II. főnév -t, -ek, -e [ë, e] (mértan)
Függőleges (I) egyenes (vonal). A függőleges a Föld középpontja felé tart. Húzz, szerkessz egy függőlegest!
függőlegesség.
