fullad
fullad tárgyatlan ige -t, -jon, (tájszó) fúlad
1. Vmibe fullad: vmely közegbe, főként vízbe kerülve, levegő hiánya, a lélegzés akadályozottsága következtében meghal; fúl. A folyóba, a patakba, a tengerbe fulladt. (Saját) ® zsírjába fullad. Immár a gázlón áthaladt, Hol a kupec hóba fuladt. (Arany János–Burns-fordítás) || a. Lélegzési zavarai vannak, fulladozik. Éjszakánként fulladok. Úgy köhög, hogy szinte fullad bele v. tőle. Nem fulladsz ennyi lépcsőmászás után?
2. (átvitt értelemben, választékos) Vmibe fullad: <cselekvés, jelenség, folyamat> vmely gátló ok, akadály miatt félbeszakad, abbamarad, furcsa, kedvezőtlen v. szégyenletes véget ér; fúl. ® Botrányba fullad. Szereplése kudarcba fulladt. Hősködése nevetségbe fulladt. A mozgalom csakhamar az általános közönybe fulladt. Az asszony szava könnyekbe fulladt. (Gárdonyi Géza)
Igekötős igék: befullad; belefullad; elfullad; kifullad; megfullad.
fulladó; fulladt.
