funkció
funkció főnév -t, -ja (régies írva: functio is)
1. (választékos) Működés, tevékenység. Funkcióba lép; funkciót végez. Ezennel felfüggesztem önt hivatalából, és tartózkodjék mindennemű egyházi avagy iskolai funkcióktól. (Tolnai Lajos)
2. (sajtónyelvi) Sajátos feladat, tisztség. A proletárdiktatúra hármas funkciója; vmely funkciót betölt; népnevelői funkciót tölt be. Újabb funkciót vállalt. || a. (nyelvtudomány) Szerep. Nyelvtani funkció; a szemléletes kifejezések funkciója. Mi a funkciója ennek a képzőnek? A -ság, -ség képző egyik funkciója az, hogy melléknévből elvont tulajdonságú főnevet képez: jóság, szépség. || b. (műszaki nyelv) Rendeltetés. Az oszlop, a támfal, a tartógerenda funkciója. || c. (zene) Harmóniai alakzatok szerepe.
3. (biológia) Működési, tevékenységi mód. Az élő szervezet funkciója.
4. (zene) Vmely hangnak v. hangzatnak feszültséget v. nyugalmat kifejező, (nagyjából) meghatározott irányú változást, mozgást kívánó v. nem kívánó helyzete. Domináns funkció. Funkciókon alapuló összhangzattan.
5. (mennyiségtan) Függvény.
6. (vegyi ipar) Vegyérték.
Szóösszetétel(ek): 1. funkciójelzés; funkcióváltozás; 2. közfunkció; pártfunkció.
funkciójú; funkciós.
