furcsáll
furcsáll tárgyas ige -t v. -ott, -jon; -ni v. -ani
1. Szokatlansága, feltűnő volta, szembeötlő külseje miatt vagy más okból furcsának tart vmit; furcsasága miatt csodálkozik rajta. Ruháját mindenki furcsállta. Furcsállták, hogy az utcában minden ház kékre van festve. Hogy hívják önt? – kérdi a másikat. – Szerda, – viszonzá a második, mit az őr furcsállani kezdett. (Vas Gereben) Furcsállta, hogy a janicsárok fehér süvegére kanál van tűzve elöl. (Gárdonyi Géza)
2. (rosszalló) Vmely okból elítélendőnek, megrovásra méltónak tartva helytelenít, nehezményez vmit. Nagyon furcsállom, hogy nem üzent. Ezt az eljárást, magatartást, viselkedést nagyon furcsállom. Nem érdekelt. Csak egy átfutó gondolatban furcsálltam, hogy nem szólt róla … (Gárdonyi Géza) Furcsálltam azt, ami e beszélgetés után pár napra történt. (Kosztolányi Dezső)
