füstfogó
füstfogó főnév (népies, régies)
1. A régi parasztház ún. nyitott konyhájának boltozatos mennyezete, amely a kéménybe torkollik, és oda vezeti a tűzhelyből felszálló füstöt.
2. Kémény tetején deszkából, félkör alakban hajlított bádoglemezből v. hálószerűen alakított drótból készített bura, amely a füst és korom kitódulását és a szikrát felfogja; koromfogó, szikrafogó.
3. Szabad láng fölött (pl. kovácsműhelyben) ernyőszerűen elhelyezett bura, amely a kormot összegyűjti, a füstöt elvezeti, esetleg a szikrát felfogja.
füstfogós.
