fűszeres
fűszeres [ë-ë v. e-ë] melléknév és főnév
I. melléknév -en, -ebb [e, e]
1. (Sok) fűszerrel készített, ízesített <étel, ital>. Fűszeres bor, étel; fűszeresen főz. Reszkető orrcimpával szítta magába a fűszeres húsok illatát. (Nagy Lajos) || a. Fűszer(ek)től eredő. Fűszeres íz. Befőtt pisztáciákat hoztak … Nagyon szeretem ugyan, de csípős, fűszeres ízök mindjárt bűnös vágyakat gerjeszt bennem. (Jókai Mór)
2. (költői) Fűszer illatát árasztó; erősen, bódítóan illatos. Fűszeresebb az esti szél, Hímzettebb [= hímesebb] volt a rét virága. (Arany János)
3. Fűszereket tartalmazó, ilyenek tartására, eladására való, használt. Fűszeres bolt, doboz, fiók, polc, üzlet. A magyar legionárius kis breton városkába került, öreg kereskedők fűszeres boltjába. (Kuncz Aladár)
II. főnév -t, -ek, -e [ë, e] Fűszert s általában élelmiszert (lisztet, zsírt, tejterméket, gyümölcsöt, főzelékfélét stb.) árusító kereskedő; fűszerüzlet tulajdonosa. Levesének nincs sava-borsa, | hitelt nem ád a fűszeres. (József Attila) A szegénynegyed fűszerese a cvikkere fölött rájuk nézett. (Gelléri Andor Endre)
Szóösszetétel(ek): fűszeressegéd; fűszerestanuló.
fűszeresség.
