fűt
fűt ige -ött, -sön; -eni [e]
1. tárgyas Fűt vmit: <személy> vmely zárt tér, helyiség levegőjét kályhába rakott tüzelő égetésével melegíti. A hálószobát nem fűtjük. || a. tárgyas <Személy kályhát, tűzhelyet, energiafejlesztő gépet> égő tüzelőanyaggal hevít. A kályhát fával, a gőzgépet, a kazánt koksszal, szénnel fűtjük. Te ismét Mértéktelen fűtötted a kazánt. (Madách Imre) || b. tárgyatlan Vhol v. vmiben hő, energia fejlesztése végett tüzet táplál; tüzel. Ma te fűtesz. Mi még nem fűtünk. Fával, koksszal, szalmával, szénnel fűt. Puszta a ház, hideg szobám, Nem fűtenek nekem. (Eötvös József) Ezentúl ezekben a nedves hideg pincékben fűteni kell. (Kuncz Aladár)
2. Fűt vmit: <kályha, tűzhely stb.> a benne levő tüzelő égése által vmely zárt tér, helyiség levegőjét folyamatosan meleggé teszi, (föl)melegíti. Egy kályha fűti mindkét szobát. || a. (tárgy nélkül) Ez a kályha jól fűt.
3. Fűt vkit, vmit: <szeszes ital, forró folyadék> vkiben, vmiben a hőmérséklet emelkedésének érzetét kelti. A forró tea fűti a testet. Nem fázik, mert fűti a pálinka.
4. tárgyas (átvitt értelemben) <Vmely érzés, gondolat, vágy> lelkesít, hajt, ösztönöz vkit vmire. Fűti az ambíció, a bosszú, a gyűlölet, a lelkesedés. Egyelőre még megírom ezt, anélkül, hogy fűtene minden írás hatalmas mozgatója, a közlési ösztön. (Kosztolányi Dezső)
Igekötős igék: aláfűt; átfűt; befűt; elfűt; felfűt; kifűt; túlfűt.
fűthető; fűttet.
