füttyentés
füttyentés főnév -t, -ek, -e [ë, e] (hangutánzó)
A füttyent igével kifejezett cselekvés, hangadás. || a. Az így keletkezett hang; rövid, éles fütty. Éles füttyentés. Vidám füttyentéssel berobogott a vonat. Ali egy ezüstsíppal éles füttyentést tett. (Jókai Mór) || b. Ilyen hanggal való hívás, jeladás. A juhász egyetlen füttyentésére a kutya odaszaladt gazdájához. || c. (átvitt értelemben, bizalmas) Egy füttyentésre: hirtelen parancsszóra, rendelkezésre, megrendelésre. || d. (átvitt értelemben, bizalmas) Minden füttyentésre: bármikor, mindig, lépten-nyomon.
füttyentésnyi.
