fűz [2]
fűz [2] főnév füzet [füzet v. fűzet], fűze [füze v. fűze] (növénytan)
1. Vízparton, nedves helyen növő fa v. bokor; keskeny, világoszöld levele, barkás virágzata van; fűzfa (Salix). Fehér, kosárkötő, törékeny fűz. A fák nőnek, a rügy buvik, | a fű sarjad, a fűz sárgul. (Babits Mihály)
2. Fűzfavessző. Nyája legelgetvén kosarat köt zsenge füzekből. (Vörösmarty Mihály)
Szóösszetétel(ek): 1. fűzág; fűzcserje; 2. ezüstfűz; kecskefűz; rekettyefűz; szomorúfűz.
