gajdol
gajdol ige -t, -jon
1. tárgyas Csúnyán v. kellemetlenül hangosan, rendsz. elnyújtva v. ittas ember módjára kurjongatva énekel vmit. Részegek gajdolnak dévaj nótákat, magasra emelve a borostömlőt. (Kosztolányi Dezső) A muzsikusok folyton húzták, fújták, a nótások szakadatlan gajdolták a fejedelem kedves nótáit. (Móricz Zsigmond) || a. (tárgy nélkül) Előttük gajdolt hangos kántor. S utánuk e bolond és szép seregek. (Ady Endre)
2. tárgyas (tárgy nélkül is) (tájszó) Idegen nyelven v. a szavakat érthetetlenül ejtve, éneklő hanglejtéssel v. éppen nagyon is monoton hangon beszél v. kiabál, ill. ilyen módon mond vmit.
Igekötős igék: elgajdol; végiggajdol.
gajdolás; gajdoló; gajdolt.
