gáttalan
gáttalan melléknév -ul, -abb (irodalmi nyelvben)
1. Olyan, aki, ami előtt nincs gát (2); akadálytalan. Látja Gáttalan űzőjét villogva nyomába rohanni. (Vörösmarty Mihály) Lehete látni a tüzet, mely gáttalanul harapózott szét a sűrű épülethalmaz között. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben) Gátat (2) nem ismerő, gátlástalan. A nagyvezér … turbánját … gáttalan dühében földhöz vagdalva ordíta tajtékzó szájjal. (Jókai Mór) Képzelete most könnyen, szabadon szállt, gáttalanul. (Tolnai Lajos)
gáttalanság.
