gazember
gazember [z-e] főnév
1. <Felháborodást, méltatlankodást kifejező erős érzelmi nyomatékkal:> alávaló, jellemtelen, gonosz szándékú, minden rosszra, bűnös cselekedetre kész, kapható férfi. Cégéres, hitvány, huncut, semmirekellő gazember. Ekkora gazembert még nem szült a föld! Míg tűrhetém, tűrtem becsűletessen: | most már gazember is lennék; de késő –! (Katona József) Nyomorult! Gazember! Aki egy védtelen nőre rohan! (Móricz Zsigmond) || a. jelzői használat(ban) (durva) Ilyen <személy>. Gazember fickó, kölyök. Az a gazember bátyád.
2. (bizalmas, tréfás) <Főleg fiúra, férfira vonatkoztatva, enyhébb v. tréf. formában, megszólításként is:> haszontalan alak, kópé, csirkefogó, minden hájjal megkent fickó. Adok én neked, te kis gazember. Nagy gazember a te barátod. || a. jelzői használat(ban) Gyere már no, te vén gazember komédiás – kiáltotta Potrubányi úr. (Krúdy Gyula)
gazemberes; gazemberez; gazemberi.
