generális [2]
generális [2] [ë-ë v. e-e] főnév -t, -ok, -a
1. (katonaság, régies) Tábornok. [Csáki] utolsó generálisa volt Rákóczi Ferencnek. (Mikes Kelemen) Sok barátom él ott, s nem egy generális, Sőt … maga a király is. (Garay János) Öregapám, a generális, igen szerette a szép lányokat. (Ambrus Zoltán)
2. (vallásügy) Vmely férfi szerzetesrendnek a provinciálisok fölött álló, rendsz. Rómában székelő feje. A jezsuiták, piaristák generálisa. A fekete köntösű szerzetesek között szinte kivirít a jezsuita generális piros kabátja. (Krúdy Gyula)
generálisi; generálisság.
