gépies
gépies [e] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. (gyak. rosszalló) Olyan, amit vki a gép mindig egyforma működésére emlékeztetően, tudatosság nélkül, megszokásból v. ösztönösen csinál. Gépies járás, mozdulat, munka; gépiesen nyúl érte. A mozdulatom is szinte gépies volt, hogy az út hajlatánál benyúltam a zsebembe. (Gárdonyi Géza) Szerette … a száraz, gépies munkát. (Babits Mihály)
2. (gyak. rosszalló) A megszokottság lélektelenségét, fásultságát, közönyét v. unottságát kifejező, árasztó, sugalló. Gépies hang, mormolás. [A kártya] gépies világba viszi, ahol minden attól függ, jobbra, vagy balra esik-e a lap? (Kuncz Aladár) Egész nap gépies egyformasággal … emeli és vágja a földbe a kapát. (Nagy Lajos)
3. (rosszalló) Gondolkozás, megfontolás nélkül általánosító; sablonos. Gépiesen alkalmaz vmely elvet.
4. (ritka) A gép munkájára emlékeztető, hozzá hasonló; precíz. Gépies finomságú munka; gépies pontossággal dolgozik.
gépiesség.
