gimnázium
gimnázium főnév -ot, -a (régies írva: gymnasium is)
1. (1945 előtt) Nyolc osztályú középiskola, melyre a klasszikus nyelvek és a klasszikus műveltség tanítása volt jellemző. Beiratkozott a gimnáziumba. Lucy már a modern korban született, gimnáziumot végzett. (Hunyady Sándor) || a. (1945 után) Az általános iskola folytatásaként általános műveltséget nyújtó és az egyetemre előkészítő négyosztályú középiskola. Általános gimnázium. || b. (számnévi jelzővel) Gimnáziumi osztály. Második gimnáziumba jár. Két gimnáziumot végzett. Az első gimnázium végén már meglehetősen megemberesedett. (Móricz Zsigmond) || c. (1945 után) Dolgozók gimnáziuma: délutáni v. esti tanfolyam a gimnázium összevont tananyagából tovább tanulni kívánó 17–45 éves dolgozók számára, amelynek végén a résztvevők érettségi vizsgát tesznek.
2. A gimnáziumban (1, 1a) folyó tanítás, oktatási forma és anyag. Nehéz neki a gimnázium. Nem lehetett vele megkedveltetni a gimnáziumot.
3. A gimnázium (1, 1a) épülete. Újjáépítették a gimnáziumot.
4. Vmely gimnázium (1, 1a) diákjai (és tanárai) együtt. Kirándult a gimnázium.
Szóösszetétel(ek): 1. gimnáziumépület; 2. algimnázium; főgimnázium; mintagimnázium; reálgimnázium.
gimnáziumi.
