gondolkodás
gondolkodás főnév -t, -a (csak egyes számban) (kissé választékos)
A gondolkodik igével kifejezett értelmi, szellemi működés, tevékenység; az a tény, hogy vki gondolkodik. ® Analitikus gondolkodás; bölcs, okos, mély, primitív, tudományos gondolkodás; gondolkodás nélkül; hosszas gondolkodás után; gondolkodásra indít, késztet vkit. A gondolkodás szerve az agy. A gondolkodás az ember társadalmi élete és munkája során fejlődött ki. || a. Gondolkodásmód. Helyes, logikus, megértő, nagylelkű, nemes gondolkodás. Euripides már ahhoz a nemzedékhez tartozik, melynél a gondolkodás és érzés különbsége széles árkot von a műveltek és a tömeg között. (Péterfy Jenő) Az öregasszonyi gondolkodás soha nem emelkedhetik föléje az általánosnak. (Gárdonyi Géza) || b. (filozófia) Vmely világnézet v. megismerési módszer szerint való gondolkodás(mód). Dialektikus, idealista, materialista, metafizikus gondolkodás.
Szóösszetétel(ek): 1. gondolkodástan; 2. szabadgondolkodás.
gondolkodási; gondolkodású.
