gondos
gondos melléknév -an, -abb
1. Vkivel, vmivel sokat törődő, munkájában körültekintő, előrelátó, figyelmes <személy>. Gondos anya, munkás. A konyhán barátságos tüz ég, S mellette fürge gondos feleség. (Vörösmarty Mihály) Kézen … az ifjabbik leányt Vezette nénje gondos őr gyanánt. (Arany János)
2. Ilyen személyre jellemző, tőle származó <cselekedet, magatartás, teljesítmény>. Gondos ápolás, felügyelet, munka, nevelés. A mi fordításunk … gondos s … oly költőtől származik, akinél a kifejezések ömlenek. (Péterfy Jenő) || a. Gondosan: gondos ember módjára; körültekintően. Gondosan bezárja az ajtót; gondosan elrakja a holmiját; gondosan vigyáz vmire.
