gondűző
gondűző [d-ű] melléknév és főnév
I. melléknév -bb (irodalmi nyelvben) Olyan, ami a gondokról eltereli a figyelmet, v. eloszlatja, megszünteti a gondokat; megnyugtató, felvidító. Gondűző foglalatosság, mulatság, szórakozás. Gondüző borocska mellett Vígan illan életem. (Petőfi Sándor) Gondűző pipáját a tüzbe meríti. (Arany János)
II. főnév (ritka, irodalmi nyelvben, tréfás) Bor. Boldog időben is kedves lett volna ajándéktok: mennyivel kedvesebb az éppen most, midőn szükségem van a „gondűzőre”. (Arany János)
