gördít
gördít tárgyas ige -ett, -sen; -eni [ë, ë, e]
1. <Nagyobb gömbölyded v. hengeres alakú testet> meglökve úgy továbbít, hogy az a saját tengelye körül forogva odább jusson, gördüljön. Vmit gördít vhonnan; sziklákat gördítenek a hegyről. A kirobbantott bazalttömböket a völgybe gördítették. Vmit gördít vhová; hordót gördít a szekérhez, követ gördít a kapuhoz; vmit gördít vmire; csillét gördít a sínre; nagy követ gördített a sírra. || a. <Rendsz. kerekes v. csúsztatható lábú bútort> tolva v. lökve más helyre juttat. Zongorát, zsúrkocsit gördít. Karosszéket gördített az asztalhoz. S párnás, mély zsöllyém elébe gördítettem sebesen … (Kosztolányi Dezső–Poe-fordítás)
2. (átvitt értelemben) Akadályokat, nehézségeket gördít vki, vmi elé v. az útjába: vkit szándéka megvalósításában akadályoz; vminek elintézését, érvényesülését nehezíti. Akadályokat gördít érvényesülésének útjába. Mindenféle nehézségeket gördítenek a békés megoldás elé. Nem kell semmi más nehézséggel küzdened, mint amit önmagad hanyagsága vagy könnyelműsége gördíthetnek elődbe. (Deák Ferenc)
Igekötős igék: átgördít; begördít; elgördít; előgördít; felgördít; kigördít; legördít; rágördít; visszagördít.
gördítés; gördített; gördítő; gördíttet.
