gördülő
gördülő melléknév
1. Olyan <tárgy>, amely gördül (1), görög (1). Gördülő golyók, kövek. || a. (műszaki nyelv) Megszabott pályán (sínen, vájatban) csúszás nélkül forgó <szerkezet, alkatrész>. Gördülő redőny; gördülő saru: olyan s. (3a), amely hengereken gördül. || b. (műszaki nyelv) Gördülő csapágy: golyóscsapágy. || c. (vasútügy) Gördülő állomány, anyag: vmely vasút sínen mozgó járműveinek (mozdonyoknak, személykocsiknak, teherkocsiknak stb.) összessége.
2. (választékos) Kerekeken haladó, kerekeken vmilyen módon előbbre jutó <jármű>. Könnyen gördülő hintó. A vendégek kezdtek érkezni … szánokon, nehézkesen gördülő nagy batárokban. (Mikszáth Kálmán) || a. (műszaki nyelv) Keréken mozgó <építmény>. Gördülő híd; gördülő malom: az agyagiparban és az érc előkészítéséhez haszn. kerekeken mozgatható m. || b. (1945 után) Gördülő opera: személyzetével és felszerelésével autóbuszokon helységről helységre vendégszerepelni járó o.
gördülős.
