goromba
goromba melléknév és főnév
I. melléknév ..bán v. -bául, ..bább
1. Olyan <személy>, aki társadalmi érintkezésben, főleg beszédben másokkal (szemben) durván, faragatlanul viselkedik; goromba fickó, ember, férj. Szóláshasonlat(ok): goromba, mint a ® pokróc. Durva vagy, goromba vagy, mint a pokróc … (Kosztolányi Dezső) || a. Ilyen embertől származó, rá jellemző, vele kapcs. <magatartás, megnyilatkozás>. Goromba beszéd, modor, szavak. Gorombán elutasít vkit, vmit; gorombán válaszol vkinek. Hangzik által a sövényen Egy goromba szó keményen. (Arany János) Goromba szavak fojtogatták a torkát, de nem tudta őket kimondani. (Babits Mihály) || b. Durva. Ne lökdöss, ne légy olyan goromba!
2. (ritka) Kegyetlen <dolog, jelenség>. A goromba élet Jeges zuhannyal önte le. (Arany János)
3. (tájszó) Érdes felületű, durva kidolgozású <tárgy>. Goromba szövet. Két nagy terebélyes hársfa között áll egy kis kőből épített fülke; nyitott felét goromba vasrács takarja. (Jókai Mór) || a. (tájszó) Nagy szemű, ill. nagy darabokból álló <darabos anyag>. Gorombára tör, vág vmit. Gorombára töri a cukrot, sót. De goromba ez a só! Nagyon gorombára vágtad ezt a dohányt.
4. (tájszó) Az egészből kirívó, a megszokottól elütő <jelenség>. Goromba öltésekkel varr. || a. (tájszó) Goromba írás: szokatlanul nagy és esetlen betűkből álló, durva, elnagyolt í. Olyan goromba az írás, hogy sötétben is olvashatni. (Jókai Mór)
II. főnév ..bát, ..bája
1. Goromba (1) személy. Nézd ezt a gorombát, – mondta Ilonka kisasszony. (Móricz Zsigmond)
2. (régies) Vminek a gorombája: vmely anyagnak darabos, durva része, ill. nagyobb darabokból álló halmaza. A szibériai csalán rostja … finom szövetet ád … A gorombájából kötelet fonnak. (Jókai Mór)
