gramofon
gramofon főnév -t, -ok, -ja
1. Olyan készülék, amely hanglemezre rögzített éneket, zenét, beszédet v. más hangot a lemez forgatásával újra hallhatóvá tesz, hanggá alakít. A gramofon lejár; a gramofon szól; feltesz a gramofonra egy lemezt; felhúzza a gramofont. Távolba néznek és a puszta távol Egy gramofon zenéjét hozza nékik. (Juhász Gyula) A gramofon rekedt hörgéssel adta ki lelkét a szomszéd ablak mögött. (Babits Mihály)
2. (ritka, népies) Gramofonlemez. Gramofonra veszik a hangját. || a. Ennek hangja, zenéje. Szilveszterkor gramofonra táncoltunk.
Szóösszetétel(ek): gramofongyár; gramofongyártás; gramofonkészülék; gramofontölcsér; gramofontű.
gramofonos.
