gubancos
gubancos melléknév -an, -abb
1. Olyan <haj, szőrzet>, amelyben gubancok (1) vannak; fésületlen. Gubancos gyapjú. Szőre nem volt oly molyette, gubancos, mint más medvéké szokott lenni. (Jókai Mór) Gubancos szakállát már csipkedni kezdte a dér. (Móra Ferenc) || a. (ritka) Ilyen hajú v. szőrű <személy, állat>. Gubancos birkák. Kitér előtte a gubancos parasztló. (Vas Gereben) Az egyik gubancos cigány meghökkent. (Gárdonyi Géza)
2. Összevissza, rendetlenül egymásba fonódott, szövevényesen tekeredett, összegabalyodott. Gubancos cérna, fonal, szálak. A folyam … utat tör magának a gubancos … málnabozótok között. (Jókai Mór)
