gusztál
gusztál tárgyas ige -t, -jon (bizalmas)
1. <Több személyt, dolgot> egymás után élvezettel v. vágyakozva szemlél, nézeget. Gusztálja a képeket, a nőket; gusztálja a ruhákat a kirakatban. A jegyzősegéd … ott álldogált egy cigarettával, s a jövő-menő asszonyféléket gusztálta. (Móricz Zsigmond)
2. (játék) Gusztál vmit: <kártyajátékban> egyik lappal a másikat eltakarja, és a felsőt lassan, fokozatosan lehúzva, izgalommal figyeli, találgatja, hogy mi lehet az alsó lap. Gépiesen osztotta, „gusztálta” a kártyákat, valóságos tűkön ült. (Mikszáth Kálmán) Minden ütése után olyanforma érzéssel néz, mint a kártyás, amelyik a kapott kártyákat gusztálja. (Gárdonyi Géza)
Igekötős igék: meggusztál.
gusztálás; gusztálgat; gusztáló; gusztált.
