gyakorló
gyakorló melléknév és főnév
I. melléknév
1. Általában olyan, aki vmit gyakorol (1–5). Bírálatot, hatalmat, hivatást, nyelveket gyakorló személyek.
2. Vmely értelmiségi foglalkozást rendszeresen folytató, végző, űző <személy>. Gyakorló mérnök, orvos, ügyvéd. Komoly ember lett, gyakorló orvos, specialista. (Jókai Mór) || a. Vmihez (rendsz. a képesítés megszerzéséhez) szükséges szakmai gyakorlatát végző, gyakorló évét töltő. Gyakorló tanár; gyakorló tanárjelölt ¬.
3. (iskolai, katonaság) Vmely gyakorlat végzésére való, erre haszn. Gyakorló középiskola; gyakorló terület: <iskolában, főleg mezőgazdasági szakiskolákban> olyan földterület, amelyet oktatási céllal, ill. a tanultak gyakorlása végett művelnek; gyakorló lőszer ¬.
II. főnév -t, -ja
1. Vmit gyakorló személy. Áthallatszott a hegedűn gyakorlók cincogása. A foglalkozásukat gyakorlókat mindenben támogatják.
2. (iskolai, bizalmas) Az az iskola, amelyben a kezdő pedagógusok a tanítást gyakorolják; gyakorlóiskola. Fél évet töltött a gyakorlóban. || a. (iskolai, bizalmas, ritka) Gyakorló tanárjelölt.
Szóösszetétel(ek): 1. gyakorlóhely; gyakorlókönyv; gyakorlópálya; gyakorlóterep; 2. testgyakorló.
gyakorlói; gyakorlós.
