gyanúsított
gyanúsított [ú v. u] melléknév és főnév
I. melléknév -an Olyan <személy>, akit vmivel gyanúsítanak. A kártevéssel gyanúsított személyek bűnössége bebizonyult. A gyanúsított fiú váltig tagadta a lopást. A gyanúsított tisztviselők ártatlansága kiderült. Mikor a csendőr urak elfáradtak, s a gyanúsított atyafi a kapott pofonoktól a mestergerendát rágja kínjában, a … kisbíróra kerül a mulatság. (Ady Endre)
II. főnév -at, -ja (jogtudomány) Gyanúsított személy; az, aki ellen bizonyos gyanúokok alapján nyomozás indult, de vádiratot még nem adtak ki ellene. Kisebb bűncselekmény esetében a gyanúsított szabadlábon védekezhet. A gyanúsítottat, ha az ügyész vádiratot ad ki ellene, vádlottnak nevezik. || a. Általában gyanúsított személy. A hiba sohase az egész világé, hanem mindig a gyanúsítottaké. (Ambrus Zoltán)
