gyengéd
gyengéd [ë] melléknév -en, -ebb [e, e] gyöngéd
1. Olyan <személy>, aki más személlyel, ill. vmely tárggyal szemben kíméletes, s kül. a gyengébb, érzékenyebb személy iránt szeretetből fakadó figyelmet, tapintatot tanúsít. Gyengéd anya, férj. Tudott meghatóan kedves és gyöngéd is lenni. (Kaffka Margit)
2. Ilyen személyre jellemző, tőle származó <cselekedet, magatartás>. Gyengéd pillantás, szavak, tekintet. Gyöngéd szánalommal ölelte magához a szép, törékeny testet. (Babits Mihály) Gyöngéden … ölelte át a fiúcska szép kis fejét. (Móricz Zsigmond)
3. (szépítő, eufemisztikus kifejezésként) Szerelmi vonzalomra, viszonyra valló, ilyen kapcsolatot kifejező. Gyengéd kapcsolat; gyengéd kötelék ¬ fűzi vkihez. Gyengéd szálak fűzik őket egymáshoz. Színház után hazakísérte … Margitot, kihez csakugyan gyengéd kötelék fűzte. (Kosztolányi Dezső)
4. (ritka) Finom, törékeny <dolog>. A koszorú gyengéd szövedék sokféle virágból. (Vörösmarty Mihály) A hamvas, gyöngéd arcocskát csendesen maga felé fordította. (Krúdy Gyula)
