gyér
gyér melléknév -en [e v. ë], -ebb [e]
1. Olyan, aminek része, szálai egymástól aránylag távol állnak; ritkán nőtt, nem tömött, nem sűrű; ritkás. Gyér bokrok, búza, erdő, haj, szakáll. A csonka torony … Most szomorúan hallgat gyér fű-koszorúzta fejével. (Petőfi Sándor) Gyér, ősz hajjal fedett koponyáján óriási zsebkendővel szárította a verejtéket. (Kuncz Aladár) [Parasztanyóka.] Öreg korát dús bánat ülte meg | … Gyér ősz haj szárad csontos csöpp fején. (József Attila) || a. Kisszámú <csoport, gyülekezet>. Gyér közönség. Gyéren jelentek meg. A terem gyéren népesült be.
2. (választékos) Időbeli v. térbeli egymásutánjában viszonylag ritka, ritkán megjelenő, mutatkozó; ritka. Gyér látogatás, vendég. A kiállítást gyéren látogatják. Gyéren mutatkozik nálunk az efféle jelenség. Ilyesmi ma már csak gyéren fordul elő. Gyéren szól a vendég s rá nagyokat gondol. (Arany János) Tassonál aránylag gyér s mindig rövid az ily elmélkedés. (Arany János)
3. (választékos) Kevés, nem elég erős. Gyér fény, világítás. A gyér világítás csak … az élénken beszélgető emberek arcéleit világította meg. (Kuncz Aladár) Miért von úgy a vágy benézni csorba Ablakon, ha gyéren lámpafény ég Szűk szobában … (Juhász Gyula)
