gyermekkor
gyermekkor főnév (csak egyes számban)
1. <Az embernek, ill. valakinek az életében> a csecsemőkortól kora ifjúkoráig terjedő szakasz. A gyermekkor örömei, betegségei; gyermekkorában: abban az időben, mikor még gyermek volt; kinőtt a gyermekkorból; második gyermekkorát éli: <felnőtt> gyerekes, testi-szellemi erejében meggyengült öreg ember lett. Gyermekkorát vidéken töltötte. Már a nádat elvetettem, Melyen véled hajdani Gyermekkorunkban szerettem Fel s alá lovaglani. (Csokonai Vitéz Mihály) Ismerősen vészik őt körűl Gyermekkorának játszótársai. (Arany János) A csillagok útján elszáguldott messze, … ahol gyermekkorát töltötte. (Kuncz Aladár) Egy gyíkot öltem meg gyermekkoromban … (Juhász Gyula) || a. E korral kapcs. életkörülmények, élmények, események összessége. Szép gyermekkora volt. Már alig emlékszik gyermekkorára. Gyermekkorom, áldott gyermekkorom, | te hontalan, hozzád kiáltozom. (Kosztolányi Dezső) Emlékszem az én ősömre és minden ivadékára, mintha a magam gyermekkorára emlékeznék. (Karinthy Frigyes)
2. (átvitt értelemben) <Vminek a fejlődésében> az első, kezdeti, fejletlen fokozat. A gyáripar gyermekkora. Akkor az emberiség még gyermekkorát élte. Gyermekkora gyermekkorunk, Velünk nevelkedett a gép. (József Attila)
gyermekkori; gyermekkorú.
