gyógyeszköz
gyógyeszköz [gy-e] főnév (orvostudomány)
1. Gyógyeljárásban alkalmazott tárgy, eszköz (pl. fecskendő, csapolótű stb.).
2. Vmely testi fogyatkozás csökkentésére, vmely hiányzó v. csonka szerv pótlására szolgáló eszköz; gyógyászati segédeszköz. A lúdtalpbetét, mankó, műláb, sérvkötő: gyógyeszközök.
gyógyeszközös.
