gyógyít
gyógyít ige -ott, -son; -ani
1. tárgyas (főleg általában alannyal) <Betegséget, rendellenesen működő szervet, hibát, kóros elváltozást> bizonyos eljárások v. anyagok alkalmazásával rendbehozni, megjavítani, megszüntetni törekszik v. segít. Az angolkórt vitaminnal, a szív betegségeit olykor műtéttel gyógyítják. Új módszerekkel és gyógyszerekkel gyógyítják a rákot, a tüdővészt. Már nincs meg a törvény, amely pár száz évvel ezelőtt jogot adott a földesúrnak, hogy köszvényes lábát az elfogott vadorzó párolgó vérével gyógyítsa. (Móra Ferenc) || a. tárgyas (tárgy nélkül is) Vkit, vmit gyógyít: vkinek, vminek a betegségét gyógyítja. Az egyik orvos embereket, a másik állatokat gyógyít. Az orvos gyógyít. Ottó döfött le – hátul – óh segíts | – Gyógyíts. (Katona József)
2. tárgyas Gyógyít vmit: <dolog, anyag> vminek gyógyítása során hatékony eszközként szerepel; vminek a gyógyulását segíti, lehetővé teszi. Az angolkórt a D-vitamin gyógyítja. A napsugár gyógyítja a tüdővészt.
3. tárgyas (átvitt értelemben) <Fájdalmas, szomorú lelkiállapotot> enyhít, rá enyhítő hatással van, ill. rendbe hoz, megszüntet. Az elfoglaltság gyógyítja a bánatot. Az idő gyógyítja a lélek sebeit. || a. (tárgy nélkül) (átvitt értelemben) Az idő gyógyít. A balzsamos levegő gyógyít.
Igekötős igék: begyógyít; kigyógyít; meggyógyít.
gyógyítás; gyógyítatlan; gyógyítgat; gyógyítható; gyógyító; gyógyíttat.
