gyónás
gyónás főnév -t, -ok, -a
1. (vallásügy) A gyónik (1a, b) igével kifejezett cselekvés. Általános gyónás; ® egyetemes gyónás; érvényes gyónás; gyónáshoz járul. Ilyen órában [= halálveszély esetén] az egyház megadja a feloldozást gyónás nélkül is. (Gárdonyi Géza) Talán nem jól gyónt meg? talán valami nagy bűnét kihagyta a gyónásnál? (Babits Mihály) || a. Ennek a cselekvésnek a során elhangzott vallomás. A gyónást meghallgatja. Az asszony mindenek hallotára a papnak gyónást tészen. (Mikes Kelemen)
2. (ritka) Vmely titok megvallása magánszemélynek. A gyónással még mindig késlekedtem, nem volt lelkierőm felvilágosítani a hercegnőt. (Krúdy Gyula)
Szóösszetétel(ek): 1. gyónástitok; 2. fülbegyónás.
gyónási.
