gyónik
gyónik ige -ok, -sz; -t; -nék, -nál, -na; -j v. -jál, -jon; (ritka) gyón
1. tárgyatlan (vallásügy) <Katolikus v. görögkeleti személy> megszabott formaságok között négyszemközt megvallja bűneit a papnak, ill. ezzel van elfoglalva. Hetenként gyónik és áldozik. Éppen most gyónik. Kiválaszta [egy társat] …, ki előtt kész gyónni. Fiatal ember volt, nem idősb mint Toldi. (Arany János) Templomba jártam, gyóntam, áldoztam rendesen. (Kaffka Margit) || a. tárgyas (ritka, vallásügy) Gyónik(ik) vmit: <katolikus v. görögkeleti személy> azzal van elfoglalva, hogy vmely bűnét v. bűneit megszabott formaságok között a papnak négyszemközt megvallja. Leirnom, mit gyónt, nem volna erányos [= célirányos]. (Arany János) || b. tárgyatlan (vallásügy) <Evangélikus személy> úrvacsora vétele előtt a gyülekezetben bűneit közös formula szerint nyilvánosan megvallja.
2. tárgyatlan (ritka, bizalmas) Saját személyére vonatkozó, egyik v. mindkét félre kellemetlen titkot elmond vkinek, feltár vki előtt. Barátom – szólt … – gyónni akarok önnek, – az én ügyeim bomladozók. (Vas Gereben) || a. tárgyas (ritka, bizalmas) Meggyón (1). Ezt akartam neked gyónni.
Igekötős igék: meggyónik.
gyónatlan.
