győzelmes
győzelmes [e-e] melléknév -en, -ebb [e, e] (választékos)
Olyan <harc, küzdelem>, amely győzelemmel ért véget. Győzelmes forradalom, háború, hadjárat, sztrájk, ütközet. [Mátyás dalünnepe.] Oh lantom! … | Nem mondom, hogy zengjed győzelmes csatáit … | Ő békében is nagy. (Arany János) || a. Olyan, aki, ami a vele szemben álló erőkkel vívott küzdelemből, harcból győztesként került ki; diadalmas, győztes. Győzelmes hadvezér, sereg; győzelmes eszme, gondolat. Békés győzelmet akarok, | győzelmes békét a fajtámnak. (Szabó Lőrinc)
