győztes
győztes [e] melléknév és főnév
I. melléknév -en [e]
1. Olyan, aki v. ami győzött, ellenségét legyőzte, rá vereséget mért. Győztes állam, csapat, ország, proletariátus, sereg; győztes marad; győztesnek bizonyul. Győztesen Ragyogjon a csatában fegyverünk. (Vörösmarty Mihály) És én ne szánjam Ninivét, … | mely mint egy győztes harci tábor terjed | a sivatagban …? (Babits Mihály) || a. (átvitt értelemben, ritka) Olyan, ami a győzelem által okozott érzést tükrözi. A derék Solymosi boszut állva vetett | A vezérre győztes büszke tekintetet. (Arany János)
2. Olyan <esemény>, amely győzelemmel ért véget. Győztes forradalom, hadjárat.
II. főnév -t, -ek, -e [ë, e] Az, aki v. ami győzött. Ki a győztes? Győztesként került ki a küzdelemből. Ne legyen győztes és legyőzött! A győztesre fogadott. A győztesnek járó díjat a csapat kapitánya vette át.
Szóösszetétel(ek): kupagyőztes.
