gyűlik
gyűlik tárgyatlan ige -t; -ne [e]; -jön, (főleg az 1. jelentésben:) gyűl (egyes számban csak 3. személyben)
1. <Több személy, állat> egy helyre csoportosul, tömörül. Gyűlik a tömeg; gyűlnek a kíváncsiak. Csipogva gyűl köréje, ha meglátja, a sok … baromfi. (Mikszáth Kálmán) Apránkint … gyűlnek az utasok is. (Tömörkény István) Szóváltás támadt köztük, mások is köréjük gyűltek. (Kuncz Aladár) || a. (átvitt értelemben is) <Dolog> egyre több lesz, szaporodva halmozódik. Gyűlnek a gondok; gyűlnek a nehézségek; gyűlik a pénz. Ötödik kerekűl néznek [engem] … és amazokhoz gyűl az ajándék. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Elmosolyodott benne az asszony, de a királynő homlokára ráncok gyűltek. (Mikszáth Kálmán)
2. Gyűlik a keze, a lába, az ujja stb.: gennyesedés, gennyes daganat támad rajta. || a. (alany nélkül) Gyűlik a körme alatt.
Szólás(ok): ld. eb.
Igekötős igék: begyűlik; egybegyűlik; felgyűlik; kigyűlik; meggyűlik; összegyűlik.
gyűlő; gyűlt.
