gyulladozik
gyulladozik tárgyatlan ige -ok, -ol; -tam, -ott; -nék, -nál, -na; -zon, (tájszó, régies) gyúladozik, (régies, választékos) gyulladoz
1. Fokozatosan v. részletekben tüzet fog, lassacskán gyulladni (1) kezd. A hamu csak befedte, de ki nem oltotta az eleven parázst, újra gyulladozik, ha ráfújnak. (Mikszáth Kálmán)
2. (ritka) Gyulladozik vmi: több világító testnek, eszköznek a fénye bizonytalanul v. sorban egymás után láthatóvá lesz. A lámpák gyulladozni kezdtek. Két apró csillag gyulladozott a mennybolton. (Mikszáth Kálmán)
3. (átvitt értelemben, ritka) <Érzés, indulat, vágy> vkiben gerjedni, támadni kezd; gerjedez. Mikor … közeledtem a mi házunkhoz, valami zsibongó és édes melegség gyulladozott bennem. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben, népies, irodalmi nyelvben) Indulatoskodik. Micsoda, nem adta ki [a zálogba hajtott ludakat]? – gyulladozott Kátyik Jánosné. (Mikszáth Kálmán)
