h [2]
h [2] [há] főnév h-t, h-ja (zene)
1. A C-dúr skála hetedik hangja. H-dúr: a h alaphangról kiinduló dúr hangsor v. az erre a hangsorra épülő hangnem; h-moll: a h alaphangról kiinduló moll hangsor v. az erre a hangsorra épülő hangnem.
2. Ennek a hangnak írott v. nyomtatott jele, jelölése. H-t ír.
3. <Hangszeren:> e hang megszólaltatására való billentyű (pl. zongorán) v. hely (pl. hegedű húrján). Leüti a h-t. Nem h-t fogtál.
