habár
habár kötőszó (megengedő értelmű mondatban) (választékos, költői)
A vele bevezetett mondat v. mondatrész olyan okot, feltételt, lehetőséget tartalmaz, amelynek megléte ellenére a várt okozat helyett annak ellenkezője következik be.
1. <Olyan közlés, tény bevezetésére, amelynek érvényességét elismerjük, nem tagadjuk:> igaz (ugyan), hogy …; annak ellenére, hogy …; ámbár, jóllehet, noha. Habár fölűl a gálya, S alúl a víznek árja, Azért a víz az úr! (Petőfi Sándor) || a. (ritka) <Kérdés után vmely tény megállapításának bevezetésére:> noha; bár (I. 1). Ki nem Ragaszkodik a léthöz görcsösen, Habár elaggott …? (Vajda János)
2. (feltételes módú igével kapcs.) Még akkor is, ha …; bár (I. 2). Habár minden rózsa leánnyá válnék is, Galambomnak párja nem származnék mégis. (népköltés) Én megtalálom a rejtett valót, Habár a föld központja rejtené. (Arany János–Shakespeare-fordítás)
