háborodott
háborodott melléknév -an, -abb
1. (választékos) Olyan <személy, elme>, aki, amely meg van háborodva; megzavarodott, tébolyodott. Háborodott asszony, ember; háborodott elme. || a. (ritka, választékos) Ilyen személyre jellemző, vele kapcs., rá valló. Háborodott nézés, tekintet.
2. (költői) Dühében, háborgásában veszedelmessé vált, felbőszült <személy v. dolog>. Huba … rettentő volt hajdan viadalra mezőkön, Rettentő a háborodott tengernek ölében. (Vörösmarty Mihály) A tűz egyre terjedt … Kinek volna ereje küzdeni a háborodott elemmel? (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): elmeháborodott.
háborodottság.
