hadnagy
hadnagy főnév -ot, -a v. (népies) -ja
1. <Hadseregben, ill. katonai jellegű testületnél> az alhadnagynál, ill. régen a zászlósnál magasabb, a főhadnagynál alacsonyabb tiszti rendfokozatot viselő személy v. ritk. ilyen rendfokozat. Hadnaggyá nevez ki vkit; hadnaggyá lép elő vki. A hadnagy oktatta a legénységet. Megy a honvéd áll a hadnagy, Mély sebében összeroskad. (Gyulai Pál) A legszebb hadnagyot elvitték Trencsénből. (Mikszáth Kálmán)
2. (régies) Vmely rendőri jellegű csapat feje, vezetője. Vmely megye, város hadnagya. Ha kergetnek a hadnagyok: A pusztába bevágtatok. (népköltés) Vasat vertek két kezedre, lábadra Úgy kísér föl két vármegye hadnagyja! (Tolnai Lajos)
3. (történettudomány) Vezér, hadvezér v. helyettese. Zrínyi Miklós „Vitéz hadnagy” c. munkájában a hadvezér teendőiről ír. Bajnokot éneklek s a bús Hadak Istene bátor | Hét fő hadnagyait. (Csokonai Vitéz Mihály) A hős Ujlakyt … ismert érdemei Tekintetéből ország hadnagyává Ajánljuk. (Vörösmarty Mihály)
4. (történettudomány) Nemesek hadnagya: vmely község v. egymáshoz közel levő községek nemeseinek maguk választotta vezetője, aki választóit főképp a tisztújításokon irányította, és kívánságaiknak alkalomadtán hangot adott.
Szóösszetétel(ek): alhadnagy; főhadnagy.
hadnagyi; hadnagyság.
