háj
háj főnév -at, -a
1. Főleg a hason és a belek körül lerakódott, sok tiszta zsírt és kevés kötőszövetet tartalmazó zsírszövet. (bizalmas) Sok háj van rajta: <ember> el van hízva; lefejti a hájat; hájat ereszt v. növeszt: a) <állat> hájas lesz; b) (tréfás) <ember> elhízik, megpocakoskodik; (csak a) háját ® növeszti. Szép hája van a disznónak. A malacok, disznók visítva, röfögve loholnak …, a hízókon reng a háj. (Nagy Lajos)
2. Az emberi táplálkozásra levágott állatnak ilyen része. Felaprította a hájat, és zsírt olvasztott belőle. Mennyi hája lett a disznónak? Hájjal süt pogácsát. Kedve derűl Matyinak, … S a sutból kivon egy pókhálólepte tarisznyát … Ebbe az anyja rakott túrót, hájat, kenyeret. (Fazekas Mihály)
Szóláshasonlat(ok): mintha hájjal kenegetnék: nagyon jól esik neki <az elismerés, a hír, a hízelgés stb.>. Szólás(ok): (népies, régies) siratja a hájat: <A kocsi v. a szekér kereke> nincs megkenve, és ezért nyikorog; minden hájjal megkent (ember): rendkívül ravasz, minden furfangot ismerő, életrevaló (e.); ld. még eb, kocsis, kutya.
Szóösszetétel(ek): 1. hájgombóc; hájszagú; 2. fodorháj; kappanháj; kutyaháj; rókaháj; varjúháj.
